Kelj fel, bukj el
Nem Isten ruhájának
fénylő fodrai
érintették arcomat; szememet kinyitottam,
és hátát egy szikla hasadékából megláttam;
darázs telepedett
bal orcámra. Szemeimet
csukva tartottam, és tökéletesen mereven álltam
a kertben, amíg magamra nem hagy,
- nem azt
latolgatva, hogyan végződik ez az évszázad,
és a következő
hogyan kezdődik: olyanokkal,
kikről tudom, Istent
hírből sem ismerik, - hanem azon gondolkozva,
miért élem túl
érintetlenül a legtöbb napomat, bár
olyan időket élek,
mikor ez másképp lehetne,
és apámat minden
nappal egyre jobban elvesztem.
Évek óta
következtetéseket vontam le
apám segítsége nélkül, felfedezve
a magam módján amit ismerek, amit nem,
és látva az
egymásról lemondó embereket;
a lemondások tudósává nevelkedtem.
Itt állok apám
rózsái között
és látom, amint a szúrások száma több,
mint a nyugtatásoké, s a kegyetlen a törődővel
soha ki nem békél: bár az egyik mászik, bár a másik bukik,
sziromról-sziromra a
rejtett földre hullik;
senki sem birtokol. Látom ezt, mikor elvesznek
erőszakkal és rábeszéléssel.
A rózsa földi
hírnöke a gravitáció
uradalmának. A madár a meghazudtolója.
Szemhéjam a madár kizárója. Bármit
kizárhatnak szemeim:
távolságot, időt, háborút.
Apám azt mondta: "Soha ne vedd le mindkét
szemed a világról," mielőtt álomba ringatott.
Minden éjjel vártuk az ajtón a kopogást:
"Tiszta a terep, gyertek már!";
a menekülés jelentette volna; soha el nem jött.
"A világot,
amit rád hagyok, nem én alkottam",
mondta, és szegényemberként nekem csak
ezt a világot hagyta, amiben állandóan
családok várnak
terrorban,
mielőtt szétszakadnak; ebben a világban, miben
egy férfi talán felkel, elbukik; egy utat követ,
és megáll, meghajol a rózsák előtt, apjuk
nevelte rózsák előtt, és megcsodálja őket: szótlanul
egy pillanatra, Istenhez fohászkodva, és meglátja minden
egyes virágban a világot, mely lemond önmagáról.
A jogok Li-Young Lee-t illetik.
Ahhoz, hogy a vers érthetőbb legyen, érdemes utánanézni a szerző életének, aminek teljesen felesleges, mert magyarul nincs fent róla semmi. Már megint. Tanuljatok meg angolul, mert nagyon megéri!
Ezért lefordítottam egy rövid részletet egy cikkből, hátha segít jobban megérteni ezt a nem túl vidám, filozofikus költeményt:
Li-Young Lee
Indonéziában, azon belül Jakartában született, 1957-ben. Szülei nagy
befolyással bíró kínai család leszármazottai: Lee ükapja volt a Kínai
Köztársaság első elnöke; Lee apja pedig Mao Zedong háziorvosa, aki Indonéziában
segített megalapítani a Gamaliel Egyetemet. Lényeg ami lényeg, hogy a politika
közbeszólt, mint mindig, és Lee édesapját letartóztatták, egy évig volt
politikai fogoly. Utána a Lee család menekült: Hong Kong, Makaó, Japán, végül
az USA-ban kötöttek ki.
Az édesapja rendszeresen olvasott fel neki verseket, de Lee csak az egyetemen kezdett bele az írásukba. Köszönet érte!
Ja, eredeti cím: Arise, Go Down
- Viki
